P. Tóth Irén : Demostene Botez: Napraforgó

Életrajz:

1893, július 29-én született egy Hulub nevű faluban, Botosani megyében, meghalt 1973, március 17-én.
Író, publicista, akadémikus és ügyvéd. Írt gyermekirodalmat, és műfordítóként is tevékenykedett.

 

Ábrándosan a jövőbe tekintek.

Szemhéjamon át fényei szűrődnek.

Közelebb érzem most az embereket,

mintha kézen fogva vinne az élet.

 

Tisztán hallom évszázadom tanácsát;

vizénél milliók oltják szomjukat,

fényesen csillog, mint a reggeli nap,

ha kristályvizű tó füröszti arcát.

 

Mint arany búzamezők tenger árja

tárul elém a holnap tág határa

s a jövendő világ festői képe.

 

Egyre hangosabban dobog a szívem!

A jövő felé fordítom lelkem,

mint napraforgó, csak a nap szemébe.

 

 

Demostene Botez:

Floarea soarelui

Mă-ntorc acum spre viitor cu fața.

Lumina lui îmi trece-adânc prin pleoape.

Și oamenii îmi sunt și mai aproape

și parcă m-a luat de mână, viața.

 

Eu secolului meu i-aud povața;

Spre el vin milioane să se-adape,

Strălucitor ca fața unei ape

Când soarele răsare, dimineața.

 

Ca peste șesuri aurii de grâne

Văd zarea largă-a zilelor de mâne

și peisajul lumii viitoare.

 

Mai tare-mi bate inima în piept!

Spre viitor tot sufletu-i îndrept,

Mereu, ca floarea-soarelui, spre soare.

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.