Tiszai P Imre : Prospero átka

*

Fújj szél, csavarj ki fákat, törj világot,

zuhogj eső, mosd sárrá a zöld mezőt,

jöjj éjszaka, öld meg a napvilágot,

pörögj pillanat, múlj, ne adj több időt.

Fekete virágok nyíljanak égre,

legyen most a föld a pokol tornáca,

én ördög leszek, bújva angyalbőrbe,

ha te a jóság, kötelet nyakadra,

egy mozdulat, és utad a temető.

Ebből az ócska világból elég volt,

pusztuljon el itt minden, nincs teremtő,

élőnél ma már többet ér, aki holt,

Törj, zúzz orkán, tépd szét az életet,

jobb lenn a pokolban mint odafent.

Legutóbbi módosítás: 2012.10.10. @ 20:23 :: Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén