Arany Jánosnak és Tóth Árpádnak
egyedül az éjszakában
jöttöd várnám – mindhiába;
ablak zördül, ajtó reccsen,
nem más lesz az, csak egy szellem.
fogoly lettem, szobamadár;
dallam csendül – el is halt már…
nem faragok dalt se többet,
vagyok-e még, te se kérdjed.
lelkem fáj vagy testem gyötör?
az úristen majd elsöpör,
őszi levelek közt bújva;
nem kell krizantém a sírra.