Els?
Megérkezem. Érzem. Mint egy madár!
Egyetlen út a hegyek között, egy mosoly
régi szemünkben, magunk mögött.
Csiklandozzák arcomat a párás égen a csillagok.
Második
Mint egy elfeledett ösvény, olyan szívem,
mikor újra hallom, beszélnek a kövek.
Nem érthetem meg sosem, de szép
ahogy várlak, mint egy Isten veled.
Harmadik
Könny?, névtelen életem. Istenem.
Istenem! Ne felejts engem, akkor se
ha bántalak, vagy ha bántanak!
Látom, amit látok, de nincsenek szavak.
Negyedik
Nevettünk, dolgoztunk, jajgattunk,
Hogy most esik, most meg nem,
Hogy nem találtunk semmit, most meg sokat,
Hát még éjjel milyen hideg van! Elfáradtunk.
Ötödik
A kezek porba írják az emlékeket, elnyelik
a jött-ment évek, csak a szél.
Lehet-e beszélni veled? Meghallgatsz-e még?
Táncoltunk, te meg én.
Hatodik
Ködös felh? fejünk felett,
furcsa fák kísértek fel engemet,
ismerik már a titkot,
amit senki se tud, azt, hogy hol van
a kincs, amit valaki ránk hagyott.
Hetedik
Vissza kéne jönni még,
hogy megpihenjek ott, ahol kék a rét,
hosszú az út, kezemben összetépett térkép.
Fogaink közt kellemes félelem didereg.
Nyolcadik
Sírtak a fák, ahogy hazaindultunk,
mi meg csak integettünk nekik,
mintha értenék, hol van a rég,
és talán eljön a majd egyszer,
csak kérlek, ne felejtsd el!
Legutóbbi módosítás: 2012.10.13. @ 17:55 :: Papp Fruzsina