Egymást ölel? mázsás sziklák
a b?nök, hibák, tévedések,
még egyszer sem jutottam itt át,
mert közöttük nincsenek rések.
Ég?n lüktetnek a nyers sebek,
nyöszörög, sajog ezernyi heg,
vér szagától ?rjöng? ebek,
jó lenne semmit sem bánni meg.
?rzöm b?ntudatom, mint ahogy
védi anyamedve a bocsát,
fáradt testem majd lombágyra rogy,
ha lesz egyszer, aki megbocsát.
A sátán, kövér talpán táncol,
egy kérdés toporzékol bennem,
led?lt a betlehemi jászol,
ki fog most megváltani engem?
Houdini lánca húsomba vág,
a sejtelmet magamban hordozom,
sohasem oldoz fel a világ,
ha magamat fel nem oldozom.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.24. @ 17:38 :: Vadászi Árpád