A relációk elakadtak
Ebben a mai semmittevésben.
Hullámsírok öltenek testet,
Fenyegetnek és temetnek,
Ahogy illik, ahogy ez már szokás,
Nem zavarja semmi e nihilt,
Nem tartja fel a gondolkodás.
Eszmét cserélünk,
Nem rongyos gatyát, sorsokat.
Ma te, holnap én vagyok felül,
De még megvárom, míg elül
A bánat, és nem érzek több
Vágyat, csak hiányodat,
De lassan kihűl az is.
Budapest, 2012. október
Legutóbbi módosítás: 2012.10.29. @ 15:43 :: Horváth János