Halottak napja 2012.
Évr?l évre egyre jobban
fáj a szívem, és titokban
átlépnék a mindenen,
hogy a múlt jelen legyen.
Ilyenkor a fény is könnyez’
a gyertya is mindig több lesz,
libben a láng, ellobog,
érzi hogy magam vagyok.
Gondolatban átölelnek
– minden egyes kedvesemnek
megsimítom arcát, kezét,
mondanám a Sorsnak: Elég!
Ne tüntess el több szerettet!
szívem napról napra retteg,
szorongva lesem a naptárt
s ha október hava lejárt
– szívem elviszem hozzátok
eltávozott h? barátok,
édesapám, h? szerelmem,
s mindenki kit elvesztettem –
Virág közé rejtve itt van
mit növeltem álmaimban,
gyertyák lángja is azt jelzi
lelkem fájó könnyét ejti:
Szerettelek és szeretlek,
soha-soha nem feledlek!