fárad a fákon a csillag,
őszies ködben a táj,
napsugarak sose voltak,
inti a kétszínű nyár.
rozsda avarban a léptünk,
kőbe karcolva a név,
sárga virágot szerettél,
vittem, de nem köszöntél.
ablakom sarkig kitárom,
halld az esőkopogást,
nyugtalan, zaklatott szívem,
csendesül mind ami fájt.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.03. @ 23:00 :: Szilágyi Erzsébet
