Darabos Gábor : Melankó-lián

 

 

Nem határozottan élek,

De élek. Határozottan!

Biztosan van bennem Lélek,

Bár kicsit fogyatkozóban,

Mint a whiskey íze a szájban,

Amikor lassan átváltozik,

Átcsap másnaposságba,

És csókról ábrándozik.

Vonszol egy test

Előre, majd hátra,

Hátha mintát fest

A vektorok sokasága.

Egy tér közepén ácsorgok.

Rohanó tömeg.

Tudom, nem a Föld forog,

Csak fejemben a kövek.

Lenézek a semmibe,

Leesem, kis híján,

De kapaszkodik testembe

Egy melankó-lián.

2012.10.03

Legutóbbi módosítás: 2012.11.10. @ 07:28 :: Darabos Gábor
Szerző Darabos Gábor 7 Írás
Huszonkettő vagyok. Nagyjából 3 éve írogatok, próbálkozom versekkel. "Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet." - Hamvas Béla "Mindenkinek joga van a saját őrültségéhez!" - Salvador Dalí