A mahagóni asztallap, mit összezúztál
Anyám családi bútorai
Közül való volt –
Rajta egész életem sebhelyeinek térképe.
Ez is kalapács alá került.
A gyermeketet?szék lett kalapáccsá, mikor
Az ?rület lett úrrá rajtad, mert húsz percet
késtem, s a gyerekekre kellett volna ügyelnem.
„Csodás!" – üvöltöttem. – „Folytasd csak,
Zúzd csak pozdorjává, ez az az er?,
Mit verseidben nem engedsz szabadjára!"
Kés?bb valamennyire lenyugodtam,
„Építsd csak be verssoraid közé,
És túlleszünk mindenen." – füled járatainak
Legmélyén a lidérc tapsolni kezdett.
Mit is adtam neki?
A z?rzavar véres vége,
Mi feloldozta házasságodat,
Visszhangok között hagyta gyermekeid,
Akár alagutakat a labirintusban.
Hátrahagyta anyád zsákutca-létét,
Elhozott téged feltámadt apád szarvakkal telt,
Kiáltozó sírboltjába, s otthagyta
Helyette saját önmagad oszló testét.
EREDETI ANGOL SZÖVEG:
The minotaur
The mahogany table-top you smashed
Had been the broad plank top
Of my mother's heirloom sideboard-
Mapped with the scars of my whole life.
That came under the hammer.
That high stool you swung that day
Demented by my being
Twenty minutes late for baby-minding.
'Marvellous!' I shouted, 'Go on,
Smash it into kindling.
That's the stuff you're keeping out of your poems!'
And later, considered and calmer,
'Get that shoulder under your stanzas
And we'll be away.' Deep in the cave of your ear
The goblin snapped his fingers.
So what had I given him?
The bloody end of the skein
That unravelled your marriage,
Left your children echoing
Like tunnels in a labyrinth.
Left your mother a dead-end,
Brought you to the horned, bellowing
Grave of your risen father
And your own corpse in it.
