Ha azt gondolnád,
Tudod milyen az élet.
Ha azt hiszed, ismered,
Sajnálom, de tévedsz.
Megismerni, elfogadni,
Talán csak benne élni.
Vagy vele sodródni,
S mindig csak félni.
Ismered a világot?
Küls? és bels? világod?
Vagy lelkednek,
A gyümölcsét is kivágod?
Hogy érzed magad,
Mikor bántanak?
S milyen érzés,
Mikor áldanak?
Dúlnak gondolataid,
Mindig csak keresel.
Kutatod az okot,
S a végén csak elesel.
És azt kérded.
Miért bánt téged az élet?
Miért folyjon mindig,
A Te véred?
Düh támad benned,
S keser?ség lep el.
Összetörsz teljesen,
S végül megint elesel.
Talpra kell állni!
Ezt kiáltod magadnak.
De er?d nincsen,
S barátaid nem maradtak.
Úgy gondolod,
Elveszett minden.
Egyedül vagy,
S már senkid sincsen.
De ne add fel!
Soha nem szabad.
Talpra kell állni,
Mert lent maradsz.
Hidd el nekem,
Tovább tart a fájdalom.
S a megoldás akkor jön,
Mikor te akarod.
Egyedül rajtad áll,
Mikor vagy kész feln?ni.
S megállni a helyed,
Mert esélyed felh?nyi.
Nehéz id?szakban,
Nehéz megállnia helyünk.
Megismerni az életet,
Nem kis munka nekünk.
Emberek vagyunk,
S hibázhatunk.
Hibáinkból tanulunk,
S abból építjük várunk!
Tehát ne keseredj el!
Ha hibázol párszor.
Hozzád tartozik a hiba,
S bánat mit éreztél vagy százszor.
Az életet kiismerni,
Teljesen lehetetlen.
De megérteni, s felfogni,
Viszont szükségtelen.
Mert felhasználni,
Azt se tudnánk többre.
Amikre képesek vagyunk,
Azt megtesszük örökre.
Kedves László;
elkezdtem bepirosozni a lapos, igénytelen nagyokos megállapításokat, tanácsokat, közhelyeket.
Persze, az irodalom nagyja is ilyen – csak eredetibb a megfogalmazás.
Ezek nagyon gyerekesek, ezeket inkább ne tegyük fel.
Ezer üdv:
Gyuri
Legutóbbi módosítás: 2012.11.12. @ 21:40 :: Deák László Olivér