Rácsai Róbert : Kilenc éve

Andinak

 

 

Ã??rizlek, akár az örök lángot,
– parázs lettél a szívembe zárva -,
kett?nket egy helyen megtalálod:

Te vagy a t?z, én vagyok a kályha.

 

Együtt tekintünk a kékl? égre,
alatta, benne és felette vagyunk.

Senki sem festheti feketére,
mindig friss marad bíbor hajnalunk.

 

Nálad a kulcs és nálam a lakat.
Egymásra nyitottuk titkos kapunk.

Nem zárom ki bel?led magam:
ha megteszem, mindketten meghalunk.

 

Te vagy a rugalmas, hajló nád,
én a víz, mi öntözi gyökerét.

Míg bánatod fülembe susognád,
ringatnálak, mint apa gyermekét.

 

Hajad akarok lenni, illatod,

hogy bármerre mész, ott legyek veled.

Szeretlek: ezt azóta tudhatod,
hogy a kezembe zártam a kezed.

 

2006-07-25

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Rácsai Róbert
Szerző Rácsai Róbert 171 Írás
1971. február 6.-án születtem Veszprémben, azóta is itt élek feleségemmel és két fiammal. Angol nyelvet tanítok. Verseket, esszéket írok, 2016-ban jelent meg első verseskötetem Séták Fiaimmal címmel. Korábban folyóiratokban, antológiákban jelentek meg írásaim. Emellett főleg ír költők, írók verseit illetve drámáit (Oscar Wilde, Joseph Mary Plunkett, Pádraic H. Pearse, W.B. Yeats, stb.) fordítom. Fordításaim egy része megtalálhatók a Magyarul Bábelben c. honlapon.Több megjelent különféle folyóiratokban, újságokban, néhány Yeats versfordításom pedig az EFACIS nemzetközi kiadványában is szerepel (Leuven, 2015). Jelenleg egyfajta történelmi regényfélén dolgozom. Hobby: nyelvészet, Tolkien nyelvei, íjászat, ásványok, olvasás, írás, filmek... sok minden.