oly finoman foltosodik
kezed ahogy ráncosodik
látod legább nem mint szíved
szemed körül árnyalódik
ami megvolt tied immár
ami nem volt sose lesz már
egyre több az öregséged
mennyi mindenben nincs részed
sose bánd már pásztora vagy
kezedhez szelidül nyájad
emlék miatt foltját-ráncát
nem látják csak a táplálást
amibe így belefogtál
nyájban legmagányosabban
pásztorságod széthordozva
Legutóbbi módosítás: 2018.01.12. @ 22:34 :: Petz György