Minden karácsonyba
félig belehalok,
Jézus megszületik
én haldokló vagyok:
illó sóhajokkal
díszítem fel fámat.
Fenyőm depressziós,
megkövesült bánat.
Orgonaszó szárnyal
Isten háza felett,
rózsaablakain
árnyak derengenek:
egy lézerfény
égre karcolja szép arcod.
– Orgonálnék én is –
Ujjaim már érzik
a csontbillentyűket,
hallom a felszálló
s morajló hangokat,
a viharos tenger
komor zsolozsmáját,
s míg habzsolom a zene
magasztos perceit
rám zúdul a pokol:
látok halált és kívánok ölelést.
Majd miként a reggeli köd,
szétfoszlik az orgonaszó,
s csupán csönd zsong bennem.
Legutóbbi módosítás: 2017.12.23. @ 15:02 :: Péter Erika