Itt születtem…
Bérceiden még arat a sovány nap,
fenyvesekben mossa lágy kezét az ősz,
mint ki a vágytól, ha édes csókot kap,
harmatos levélen ott most gyöngyöződsz.
Alant a büszke tó rezzenéstelen,
kurutty’ló békanásztól elcsendesül,
a nád sem hajlik, csak a tücsök zizzen,
fűszálon húzza. Be szépen hegedül!
Játszi’ szellő viszi parány énekét,
úgy suhan a messzi, álmos dombokon.
Itt születtem, itt csókolt a Kikelet
s itt ringat a tücsök fűszál húrokon.
Legutóbbi módosítás: 2017.09.28. @ 10:37 :: Németh Alexandra Zita