Kőmüves Klára : – perc/csend –

Nyomtatás

Velős csendem ma mély – oly sűrű, akár a méz.

Ízetlen, illat nélküli a tér, amelyben jár az agy s

magába rejti mind a nagyhatalmakat. Őröl, zúz,

szakít – friss érveken rágódik minden gondolat,

míg vér bocsánatáért omladoznak bennem lomha

érfalak. Bánat ette testben kong a csont, míg itt

időz a láz, akut sikolytól zúg a fej, bár nem tudom,

miként, hisz jól folyik s ma cseppfolyós a gyász.

Fények tűnnek éppen, rám rontanak világi ákom –

bákomok, apránként kard élére hány a tény; nehéz

a küzdelem, amíg a csendem én magam vagyok.