Pleidell Jánoshoz
Elmentél, Te csillagszemű vándor!
El, ebből a keserűn
széparcú világból!
Mondd, kit a Való s Lét inspirált,
festhet-e ott lélekbús ködöt,
félhomályt?
Ugye nem!
Életed gyöngy, igaz hited nem fogja
pecsét, párt, átok…
szárnyaid óvta tenger kékje, mint
e hont az ég s a Kárpátok.
Most, hogy tündérek közt
festéked napsugár lesz,
s lépdelsz mint Fény Szerelmese:
Szülessen általad
– vászonra, üvegre –
száz meg száz varázsmese!
2007
Legutóbbi módosítás: 2012.12.06. @ 22:25 :: Pásztor Attila - Atyla