kristályba fagyott a hullámverés…
Elnémultak a suttogó tavak,
kristályba fagyott a hullámverés;
a partok fehérek lettek és a fák a szélcsendben elalszanak.
[…]
Az utcákon párhuzamos nyomok,
az egyik siet?s, a másik kimért;
mindegyik elment valamiért; egy perc múlva utánuk indulok.
Elmosta a szél a kontúrokat,
összeolvadt az elöl és a hátul;
a nehéz döntés így reám hárul: elfussak, vagy inkább itt maradjak?
Párát lehelek a jégtükörre,
lázas arcommal megmelegítelek;
valaki idekarcolt egy nevet; azzal fekszem a sírgödörbe.
Betemet lassan a szakadó hó,
csapdába estek az éltet? zajok;
álmodok, harcolok, s elhallgatok: halkan ellep a puha takaró.
[…]
Elnémultak a suttogó tavak,
kristályba fagyott a hullámverés;
a partok fehérek lettek és a fák a szélcsendben elalszanak.
Elnémulnak a suttogó szavak,
emlékekkel harcol a felejtés;
a hangok távoliak lesznek és a szívek csendesen kialusznak.
2006-02-07
Legutóbbi módosítás: 2007.11.28. @ 10:06 :: Rácsai Róbert