– Mi történik? Valaki, vagy valakik elvesztették a józan eszüket! Lötyög a rekesz, amibe beraktak, pedig alig négy esztendeje alszunk csupán. Olyan bágyadt vagyok, szinte kikókadok függőleges hálótokomból. Vembi és Kece, mi az a rettenetes világosság? Valami kaparászást is észlelek. Ezt a szerencsétlen Lesót kiemelték, és Vispét is… Egészen elijedtem! Olyan sebesen ráncigálják egymás után őket, hogy beleszédültem. Ringa, te hogy bírod ezt az álomtörő zötykölődést? Szerintem senki nem lehet ennyire aljas, hogy ilyen röpke szundítás után felzavarjon… Jé, ez borzasztó, engem is kiemeltek! A hálótasakom is félrefordult, velem együtt, egy egészen abnormális vízszintes pozícióba. Alig látok a kábulattól, nekem ennyi alvás nem elég! Úgy tűnik, mintha ezek a szegény tesókák – egyik a másik után – a magasba röppennének. Egy izé kapkodja őket és… Jaj, elkapta a derekamat! Beszorított, egyenesen Vembire. Most legalább aludhatok, de rám préselte Kalifot. Mindig irigyeltem az ilyen mázlistákat, ezek majdnem mind horkolnak! Képesek végigaludni ezt az egészet. Én még fiatal vagyok, nem tudom pontosan hogyan kell elhárítani az ilyen támadást, vagy mit. Nem is érdemes, egymásra szuszakoltak, a végén, egy nagy kattanás után fellélegezhetek, mert megint félalvó pozícióban vagyok. Bár majdnem vízszintesen, de legalább csendes nyugalomban és főleg kellemes, melengető sötétben. Szeretem, ha a sötétség átölel, és bennem – mert én érzékeny lelkületű vagyok – lángoló tüzeket gyújt. Olyankor mindenféle szépet álmodok. Megint rettenetes kattanást hallok! Hogy lehet így elaludni? Alulról elkezdtek fölfelé préselni, és repülnek kifelé a másaim. Végre legfelülre kerültem, ez a rángatózó zajiszonyat abbahagyta. Remélem, most már tényleg hagynak aludni!
A katona körbefürkészett, hogy mozgó célpontot találjon, aztán az elsütő billentyűre tette ujját és a méltatlankodó, aluszékony lőszer, egy pillanat alatt a csőben találta magát. – Furcsa ez a hely, minden ingadozik alattam, még sosem voltam ennyire egyedül, és az egyik oldalról éppen a fejem búbjára fókuszál a fény. Túl világos van, nagyon túlvilágos! Mozdult az ujj és Méltatlankodó kirepült.
– Talált – sziszegte fogai közt a katona, kicsit megemelte fejét és… hősi halott lett belőle.
Méltatlankodó már nem is kereste a dolgok logikáját, úgy döntött, ott alszik ahol van. Vajon miért került arra a helyre? Üsse kő, gondolta, nem számít. Vajon az életét féltő, de nagyon fellelkesült mesterlövész, vagy parancsnoka, netán Méltatlankodó és társai voltak hibásak? Miben is? És egyáltalán volt-e hiba? Miért kell ilyen okvetetlenkedő kérdéseket feltenni! Fontos, hogy Méltatlankodó, ha társak nélkül is, de végre szundíthat valakiben… Nemde?
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Boér Péter Pál
