Inged alá bújva suttogom;
vágyammal ne hagyj egyedül!
Árva dühöm habzsolna még…
marna fájó körömmel, tépne
lazult fogakkal – hogy megmaradj.
Ne reszkessek dunna alatt,
ne pattanjon ér, ha félelmem kél.
Fattyú testem álmot örököl,
majd édes méhedben,
rémülten szűköl…
Legutóbbi módosítás: 2007.11.28. @ 14:51 :: Serfőző Attila