Szilágyi Hajni - Lumen : Akkor, és ott

 

 

 

 

…én láttam a hajnalt, ahogy

szemedben hullámzott. Az álmok

kiszakadtak. Áradtunk, sodródtunk,

mint egy folyó, minek se partja, se hídja.

Mezítelen szívemről öledbe hulltak

a szavak, és a sóhajok.

könnyű, és szabad voltam…

 

( akkor, és ott )

 

Szerelem?- milyen banális szó…

Ébredés. Kiszáradt medrek. Madártávlatok.

Szeretés. Hiány. Vágányzár. Lekésett

ölelések. Valóság. Félbe maradt órák,

szavak. Hétköznapok, ünnepnapok.

Zuhanás. Repülés, benned, bennem,

dráma abban az egyfelvonásos világban.

 

( akkor, és ott )

 

Földig ért az ég. Valami óceánt rajzoltál

körém, hegyeket, madarakat, a felhőkre

kusza vonalakat. Rám hajoltál, hogy

megtartsd a szárnyakat, a zuhanó rögöket.

talán féltettél, talán szerettél…

 

( akkor, és ott )

 

Szembenéztem a világgal. A szél

csont-sovány ágkarokba kapaszkodott,

a reggelbe öltözött utcalámpák ébredő

fényében csak az éjszaka morajlott.

Esőarca lett az égnek, zuhogott a csend

körülöttünk. Nem volt már se óceán,

se madarak, se felhő, csak üres falak,

előttem, utánam hosszú telek,

omladozó felhőhegyek.

 

(…)

 

Késik a tavasz. Szívemen elvirágzott

álmok, mint valami félresikerült

falfirkák a csupasz házfalon. Két

lélegzet közt hallgatnak az érintések.

Lassulnak a szavak, fáradnak az ölelések.

Világunk a túlhordott álmokkal megtelt.

Szerelem?- milyen banális szó…

…de én láttam a hajnalt, ahogy

szemedben hullámzott. Együtt kelt

fel a nap és a hold,

( akkor, és ott )

hol egyszerre voltunk közel, és távol…

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"