Őserőmben a félelem…
Bennem kering a végtelen.
Kinn is ordít az érzelem…
Síró ablakból kémlelem.
Nedves ágon, fészken koppan…
Madár jelzi létét halkan,
Nem repült a végtelenbe,
Tegnapi nyár átejtette.
Ázó falnak omlik máza…
Repedésből sír a ház ma.
Búcsú nyártól, búsulj mától!
Bezártság mi téged gátol.
Holnapok havas gyönyöre,
Átszürkülhet a semmibe.
Nyugalmam ő elhozhatja,
Külvilágtól elszakítva…
————–
Drága Fiam! Hát nem ismerek rád! 🙂 Hát így hallgatsz te Bachot? 🙂 Az első két szakaszt nem az én fiam írta. Ő ilyet nem írna. Ha mégis, akkor tudná, hogy ezt én nem helyeselném. Az első szakaszt a sok ráütés miatt, a másodikat a nem tiszta rím miatt. Akinek ilyen érzéke van a ritmushoz, a zenéhez, az ilyet nem adhat közzé. Aprópó érzék és zene: naugyehogyénmárévekkelezelőttmegmondtam, hogy te zene vagy? 🙂 Hát nem? De.
Na. Szóval ahogy a fb-on megbeszéltük, ez most jó.
Homlokcsók: Anyád.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.05. @ 11:02 :: Furuglyás René