Furuglyás René : Front

Őserőmben a félelem…

Bennem kering a végtelen.

Kinn is ordít az érzelem…

Síró ablakból kémlelem.

 

Nedves ágon, fészken koppan…

Madár jelzi létét halkan,

Nem repült a végtelenbe,

Tegnapi nyár átejtette.

 

Ázó falnak omlik máza…

Repedésből sír a ház ma.

Búcsú nyártól, búsulj mától!

Bezártság mi téged gátol.

 

Holnapok havas gyönyöre,

Átszürkülhet a semmibe.

Nyugalmam ő elhozhatja,

Külvilágtól elszakítva…

————–

 

Drága Fiam! Hát nem ismerek rád! 🙂 Hát így hallgatsz te Bachot? 🙂 Az első két szakaszt nem az én fiam írta. Ő ilyet nem írna.  Ha mégis, akkor tudná, hogy ezt én nem helyeselném. Az első szakaszt a sok ráütés miatt, a másodikat a nem tiszta rím miatt. Akinek ilyen érzéke van a ritmushoz, a zenéhez, az ilyet nem adhat közzé. Aprópó érzék és zene: naugyehogyénmárévekkelezelőttmegmondtam, hogy te zene vagy? 🙂 Hát nem? De.

Na. Szóval ahogy a fb-on megbeszéltük, ez most jó.

Homlokcsók: Anyád.

Legutóbbi módosítás: 2013.11.05. @ 11:02 :: Furuglyás René
Szerző Furuglyás René 196 Írás
"Légy büszke, hogy tiéd minden szavad, s ha tudod ki vagy, érezd is annak magad!" ( Tiéd a szó )