Lénárt Anna : Két tábla füstölt szalonna, négy rúd szalámi, pucolt lilahagyma…

 

Pattogós cigányzene hallatszott ki a lakodalmas sátorból. A gyerekek ki-beszaladgáltak, hol egy darab sütemény, hol egy palack üdítő volt a kezükben. A szakácsok takarékra vették a leveses és a marhapörköltes üstök alatt a lángot. Már nem kellett főni az ételnek, csak melegen tartani. A sátor bejáratából nézték, hogyan táncol a násznép. Meg is állapították, Bözsi néni ahhoz képest, hogy alig tud menni, igen jól táncol.

 

A vőfély vacsorához invitálta a vendégeket. Elmondta az ilyenkor szokásos köszöntőt a kakasról és annak tarajáról, a fiataloknak külön tányéron hozta be a kakas két combját és…, a menyasszonynak és a vőlegénynek egyszerre kellett venni a tányérról. Hát, hogy, hogy nem, a menyasszonynak csak a töke jutott. Ezen a násznép jót nevetett. Ezután mindenki jóízűen nekilátott a levesnek. Tányérok a kanalakkal összecsendültek és a zenekar lassú zenét kezdett el játszani. A szakácsok most is a sátor bejáratánál kukucskáltak. Dicsérték magukat, mert igen fogyott a tálakból a leves.

     Mielőtt a pörköltet az asztalokra hordták volna, a vőfély mesélni kezdte, hét nap és hét éjjel harcolt a bikával, mire legyőzte. A szakácsok sátránál ekkor már kitört a riadalom. Fogták a fejüket, a gyengébb idegzetű konyhalány még el is sírta magát. Kérdezgették egymást, hogy látott-e valaki, valamit. Mindenki csak a fejét csóválta. Nem láttak semmit, hisz mindenki a nagysátornál leselkedett. Most vajon mi lesz…

     Nem volt mit tenni… Hívták az örömapát… Mikor meghallotta mi történt, nagyot káromkodott. 

     A vőfély elmondta a mondandóját, ami nagy sikert aratott. Felsorakoztak a segítők, hogy asztalra hordják a finom étket, amikor a bejárati ajtóban megjelent az örömapa, a vállán két nagy tábla füstölt szalonna, egyik kezében négy rúd házi szalámi, a másik kezében egy tál pucolt lilahagyma. Az addig hangos társaság, mint vezényszóra elhallgatott, és tágra nyitott szemekkel figyelte az eseményeket.

     — Hát… — nem tudta, hogy kezdje… sóhajtott… káromkodott… — A nóta is azt mondja, van vöröshagyma a tarisznyában… hát, hogy ne legyen keserű, hoztam vót szalonnát és kóbászt is hozzá. Ugyanis vót biza paprikás, de valami csibész ellopta.

     Lehajított mindent a hozzá legközelebb eső asztalra, leült egy székre, beletúrt gyér hajába, és köpött egyet. A zenekar halkan elkezdte játszani: „van vöröshagyma a tarisznyában”… a násznép vele együtt énekelt.

 

A faluszéli kiserdő közepén van egy tisztás. A fiatalok ott szoktak összejönni, beszélgetni, közben szalonnát sütögetnek, hogy éhüket csillapítsák. Most a szalonna helyett marhapörkölt a vacsora. Mikor mindenki jóllakott, a papírtányérok egy kupacba dobálva. Mindenki kezében egy-egy dobozos sör. Az egyikük megjegyezte:

     — Kíváncsi vagyok, mit tálaltak a lakodalomban a násznépnek?

     Egymás egészségére elfogyasztották a habzó italt.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:33 :: Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 143 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.