Ott volt minden, amit
létez?nek lehetett nevezni…
El?ször maguktól forrtak össze
egésszé a darabok, aztán mintha
acéldrótok tartották volna ?ket
össze, er?szakkal – bilincsek, léteket
magukba fojtó, zöld huzalok.
Ott álltunk, egymással szemben,
ott voltunk teljes valónkban – valódi
önmagunk hologramszer?,
félteljes látszat-kivetülései.
Úgy néztél, mint aki egy másik
létezésb?l mered rám, és arcomat
csak valami halvány laptop-monitoron
látja. Szemeid kamerák voltak,
közvetít?k, berendezések, nem szemek…
Mit is mondhattunk volna, mikor
egymás el?l önmagunk épületének
legmélyebb pincelabirintusaiba
rejt?ztünk el?
Legutóbbi módosítás: 2007.11.30. @ 13:29 :: Kántás Balázs