Ott állok egy panelház el?tt.
November vége, hajnali három…
A város halott.
Te is ott vagy, kilenc emelettel
feljebb – megközelíthetetlen,
forró, kék szférák között,
egy tornádó örvényeinek
magaslatán, hová nincs felfelé
vezet? út…
Kalapom a szemembe húzom,
fekete kabát, így még árnyszer?bbnek
t?nök – valami gótikus krimi
rossz, már-már magát parodizáló
remake-je. Elhúz egy rend?rautó…
Értem jöttek – de nem, hisz nem
b?nöz? vagy kósza árny vagyok,
csak egy bolond, még mindig
szerelmes diák. Nem visznek el,
ez nem film…
Ott állok. Egy panelház szürke
három dimenziójának árnyékában.
Hajnali három, sötét.
És a képsor sem úgy zárul,
ahogy a filmekben szokott.
A nap már nem kel fel soha,
a téli farkasordító hideg örök
marad, a város halott, és te
sem jössz le többé kilenc
emelet magasságból, hogy átölelj…
Legutóbbi módosítás: 2007.11.30. @ 13:36 :: Kántás Balázs