Rázzon ki a hideglelés!… Átlátok rajtad, mint szitán!
Látom, ami vesztedre tör, s lopva sírba is taszít ám!
Csont és bőr vagy!… Kelés kínoz?… Térded reszket, vacog fogad?
Csak szedegesd – mint a gyermek – színes, apró bogyóidat!
Citrom vagy az aszkorbinsav – melyik, ami a fán terem?!
Jóember! Jövőd sejthető!… Meddig élsz holt gyógyszereken?!
Számonkéred mi dolgom itt?… Hogy?… Holtakkal cimborálok?!
… Krisztust hiszem fönn a Napban – rajtam nem fog tűz sem átok!
Hová tűnt a Szellem?… A Hit!… Tudok, s nem félek… Ördögöt!
Süveghegyen túlra látok, múló testben meg nem török!
… Akarsz élni?… Bizony mondom… Istenbe bízz! Kérd, s megsegít!
Terített asztallal kínál, és – mint tudjuk – ki is terít!
Minden áll!… Az elme pörög!… Mint az anyag és a bolygók!
Földet pisla csillagok közt milliót találsz hasonlót!
Élhetsz testben… Test nélkül is!… Identitásod ma: ego!
Sors-kockáidból az látszik, felnőhetsz – de húz a dedó!
Elég egy pont, gyönge láncszem – fúriáknak nyitott ajtó,
s energiád úgy süvít ki, magad leszel Vég-óhajtó!
Táplálkozz Nap kincseivel, ima köszönt Rád s a gyógyír…
… Nem vagyok eb- , se lódoktor!… És hogy élünk, az a jó hír!
Tanácsom’ ha megfogadod, örülhetsz még javaidnak,
javasasszonyok füvei – ígérem, hogy meggyógyítnak!
… Influenzát?… Kas-virággal – tudták még a nagyapáink!
S hol eget ver híresztelés, ott születik meg a pánik!
Rokkant nyugdíj?… Alamizsna!… Adják, mint a védőoltást!…
Hét generáción hathat, erről hírt nem hozhat postás!
Csak a legyöngített lélek – szól a TV s a rádió,
dáridóktól felejtődött, mire jó a mák, a dió!
Kezed remeg – nyárfa-szégyen! – idegpályád szigetei
ha csupaszok – olaj nélkül – poharadat sem emeli!
Táltos elődeink tanát őrzöm, de az időm kevés…
Tudod, a halál sem végső… S lelket ráz a hideglelés!
Legutóbbi módosítás: 2013.01.16. @ 19:23 :: Pásztor Attila - Atyla