Napok óta tűnődöm,
kedves szavakon.
Ablakomon túl reggeli homály.
Páracseppek, csendes üzenet.
Kalapot emel az ősz,
nézd, arannyal festeget.
Valami másra várok.
Szempillám mögött álmok.
Szeretném most finom,
szűrt fénnyel megrajzolni.
*
Mégsem, hisz’ tudom rég:
– “nem mondjuk ki… “
Legutóbbi módosítás: 2013.08.30. @ 17:00 :: Sonkoly Éva