Gyöngyfülbevalós lány, Johannes Vermeer, 1665
rejtélyes
ám mégis valóságos
ahogy a tűnt idők
sötét háttéréből
rezzenetlen arccal
finom ívű szájjal, orral
fény-mintázva
visszafogott
buja kérdés
kiemelkedsz
szinte látom
szolga sorban
sürögsz forogsz
szoknyád libben
hajad omlik
holddá leszel
szíved vesztve
s ágytól ágyig
elvirágzol
durva kézen
_________________________________________
Legutóbbi módosítás: 2013.11.22. @ 08:00 :: Schmidt Tibor