Átkonvertált a lét monoton robottá,
ráncot rejtő tapasz évet jelöl rajtam,
peremre sodort és tett korlátozottá,
tiltott lehetőség pofonja fölcsattan.
Kökény-ízt böfög felfordult gyomrom,
hánynom kell ettől a kurva világtól,
ahol urak hadakoznak véres koncon,
és kenyeret taposnak kivagyiságból.
Állj meg, világ, a “kör közepén állok”
szenvedélyem hajt apámért-anyámért,
előttem fény villog és köröttem rácsok,
üssetek, üssetek, de csakis a hazámért.
Legutóbbi módosítás: 2013.09.30. @ 04:26 :: Bakos Erika