Zárt ajtók
tépett szélű papír lapok
között üldögélnek
odahányt szavaim
repedező életmozaikok
sercegve szól a bakelit
erősödő háttérzaj az élet
még nem zavar de lassan
és biztosan tűt cserélek
az is meglehet hogy lemezt
vagy hagyom az egészet
vigye a lomis
vele együtt menjen
az álom is
ugyan ki érti ezt
ezt a valótlanságba hajló
délibáb világot
a kialvó és újra gyúló lángot
hol mindig minden visszatér
mint tű a lemezbarázdába
hol semmit gyűjtünk a semmiért
de küzdünk mindhalálig
mert mindig van kiÉrt
kulcsot jobbra
fordítani a zárban
Legutóbbi módosítás: 2017.08.27. @ 15:36 :: Ernst Ferenc
