Ha prózáról van szó, csak prédikáció, esszé, tankönyv vagy publicisztika terén van tapasztalatom. Ez év nyarán próbálkoztam el?ször Örkény István egyperces novellái mintájára „félpercesekkel”. Ezekb?l szeretnék most egyet bemutatni.
Nagymama mesél
Nagymamának Katica a tizennegyedik unokája. Csak abban különbözik a többi tizenháromtól, hogy ? a legkisebb, no meg ? az egyetlen, akinek a szülei együtt laknak az öregekkel a régi házban.
Így aztán Nagymama minden este Katica ágya mellett fejezi be a napot. Elmondják együtt az esti imádságot, azután Nagymama addig mesél, amíg Katica szépen elszenderül. Nagyon érdekesen tud mesélni. Igaz, hogy hosszú életében elolvasott minden szép mesét, amihez csak hozzájutott. Jókai és Gárdonyi regényeit is elolvasta és még sok mást. De amikor Katicának mesél, a sok történetb?l csak a jóíz? anyanyelv jut szóhoz. Nagymama azt meséli, amit maga élt át. Olyan érdekesek voltak a dolgos hétköznapjai, annyi minden esett meg a nagy családban!
Nagymamának egész életében gondosan meg kellett terveznie minden tennivalóját. Err?l akkor sem tud megfeledkezni, amikor unokájának mesél. Estér?l estére szépen elmesélte a gyermekkorát, dolgos fiatalságát, gyermekeinek minden betegségét, iskolai kalandját. A hosszú téli utazásokat, amikor Nagyapával sorra látogatta a mindennapi kenyérért vagy a házastársat követve az egész országban szétszóródott fiait, leányait.
– Tegnap elmeséltem, hogy volt, amikor csikót vásároltunk Szegeden – gondolja, míg leül a kis ágy mellé. – Akkor ma következik az idei aratás története. Holnap este elmondom, miért kellett azt a kedves öreg körtefát kivágni. Holnaputánra még hátravan a levél, amelyikben a legnagyobbik fia beszámol a legnagyobbik unokájának a kinevezésér?l.
A mai mesének vége. Katica édesen alszik.
– És akkor a jöv? héten meghalok – mondja még Nagymama, miközben halkan becsukja maga mögött az ajtót.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.04. @ 14:42 :: Dr. Péter Miklós