A harang ma értetek szól, drága árvák, bár anyátokért
tátja száját most az álmos őszi föld. Eddig sem voltatok
a sors kegyeltjei – tépázott gondolat gyötör. – Mi lesz
veletek, ahol sohasem szerettek? Mi lesz veletek ott,
hol hiányotokért egyetlen jaj sem szállt az égbe? Mi
lesz veletek, ha idegenek döntenek a sorsotok felett
és szolgaságra kényszerítik tiszta lelketek? Jaj, árvák,
bár hallanátok engem – maradnátok magányos messzi
csendetekben! Csituljon bennetek a hazaérkezés-tudat;
otthonotok még bárhol lehet, felejtsétek el apátokat!
Tudom, a semmiből indulni szörnyű, de szörnyebb
ütlegelve állni – otthon lenni, de haza nem találni.
Néha jobb, ha idegen földben ereszt gyökeret a mag –
sajnos van úgy, hogy öreg inda, saját termést fojtogat.
A harang, mi búsan kondul, messze, valahol, azt kell
üzenje nektek; Maradjatok csak csendben ott, ahol…
Legutóbbi módosítás: 2013.09.12. @ 16:44 :: Kőmüves Klára