( „Ha nem találsz árnyékot,
Ne a napot okold, hanem magad,
hogy nem ültettél egy fát…”)
reménytelenül rajtad ragadt?!
a vég hírnöke vagy. „kju-vitt”
-szólsz, s mind annak hallja:
ki vidd. s a betegágynál
szemfedőt varrni kezd.
ki vidd! minta, ha szólsz.
s nem dalod. annak értik,
mire őseik tanították őket
riadásaik idején, mikor az éj még
szörnyekkel telin vad sötétként járt a ház körül,
a beteg lázrózsás homlokára
gyászkönny hűlt,
s sokuknak lásd ma is hiába a tapasztalás,
hogy a csillagok, s holdunk sugárkévéje
veri fel csak az árnyakat a falra,
s talpuk alatt az elterülő alak
nem lelkük haldokló mása,
csak fényjáték… kuvik-nóta.
talán csak nekem vagy kedves
mióta gyerekként oly sokat…
emlékszem az odúra a kertben…
az almafa…
előtted fülesbaglyok lakták.
aztán… de minek baglyokat vinni Athénba.
nekik s nekem mást hoz dalod:
Athene noctua
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: Szakál Magdolna
