Szeretem az őszt!
S ahogy már nem fejtegetem,
hogy miért születik
szemem sarkába
halvány szarkaláb,
megnevetem a
füstölgő kémények
pajzán játékát.
Rád gondolok.
Míg sárga csomókba
dobálja diófám levelét
a szeptemberi szél,
bukfencben forog az
az időtlen remény…
Szeretem az őszt.
Lopva figyelem az átalakulást.
Mily bölcs a természet,
meleg színekkel kergeti a gyászt.
Legutóbbi módosítás: 2013.09.26. @ 19:50 :: Lantos Tímea