A szabadság
nem az, hogy mindenre van lehetőségem, hanem az, hogy mindenről azonnal le tudok mondani, semmihez sem ragaszkodom.
Ha mindenről le tudok mondani, semmire nem vagyok kényszeríthető.
És nem lehet a szabadságomat elvenni sem, mert ha megbilincselnek, le tudok mondani a mozgásról, ha gyűlölnek, le tudok mondani a mások szeretetéről, ha kínoznak, le tudok mondani testem vagy lelkem fájdalommentességéről.
Ha minden vágyamról (azonnal) le tudok mondani (és harag, indulat nélkül) — ez csak az értelmem uralma esetén lehetséges —, akkor nem lehet tőlem elvenni semmit sem, hiszen akkor minden birtoklásról is lemondtam; és nem lehet megzavarni sem, hiszen belső világom csak érintkezik, de nem keveredik a külvilággal (ami történik, érzékelem, feldolgozom, lereagálom, de nem járja át lényemet).
Így lehet megőrizni a szeretetet, amit önmagam iránt érzek (önbizalom), és ami feltétele annak, hogy mindenkit és mindent válogatás nélkül szeretni tudjak — ami sokak számára ostobaság, de azért irigylik is, nemcsak kinevetik azt az ostobát, aki erre képes, mert akiben csak szeretet van (bármi éri kívülről), az boldog.
Tehát aki szabad, és csak szeret az boldog.
— Még egy dolog szükséges hozzá: mindig meg kell tennem, amit akarok: engedelmeskednem kell a belső parancsnak (az ész kontrolljával), amikor van ilyen. Ha nincs, nem kell erre várni, hanem egyszerűen hagyni, hogy a józan ész irányítson.
A boldogságnál nincs több (ami csak minden vágyról és birtoklásról való lemondással lehetséges), nincs jobb dolog. Ha hagyod, hogy tévútra vezessenek, és nem azt tartod szem előtt, hogy szabad vagy és szeretsz; ha birtokossá válsz, azaz ha nem élni, hanem mindig csak gyönyörködni, élvezkedni, kapni, birtokolni, uralkodni, nagyra törni, valamit elérni akarsz, akkor az eszed helyett átveszik az uralmat az érzelmeid, a vágyaid, a telhetetlenség, és minden, amit nem birtokolsz, nyugtalanítani fog.
Ha van bármi, ami a tiéd, akkor minden mást elvesztettél — önmagadat is, mert ha valami a tiéd, akkor te az övé vagy. Egyedül Isten „birtoklása” nem veszi el a szabadságodat, mivel eredetileg is Tőle kaptad, és ha átadod neki, akkor kétszeresen visszaadja. Előbb-utóbb (ebben a legnagyobb szegénység, elhagyatottság sem akadályozhat meg!) annyi mindent és annyi mindenkit fogsz birtokolni — és ennek következményeképpen még többet birtokolni-akarni, és így elveszíteni —, hogy már nem csak a birtokaidban való örömöd vész el, hanem te magad válsz birtokaid birtokává, foglyává, síneken mozgó, drótokon rángatott bábú leszel; és a birtoklás szándéka miatt (ami nem más, mint másokat kizárni akarni valamiből — lényege szerint önmagunk bebörtönzése abba, amit birtokolunk), már nem csak másokat zársz ki az életedből, örömeidből, hanem önmagadat is.
020202bg
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Bogár Gábor
