Jaj, minek szültelek,
miért ringattalak?
Sebes melleimből
vérrel szoptattalak,
Mária-mosollyal
őrködtem a lépted,
s jaj, fekete kezek
nyúltak máris érted
s én megkésve jöttem:
jégpálya lett az út,
hiába hintettem
fejemre a hamut,
nem szerettél élni
– vakított tán a fény –
elkárhozunk
mind a ketten;
szelíd szóval fogadj engem.
Legutóbbi módosítás: 2014.06.02. @ 12:52 :: Péter Erika