BACH (patak, mely nagyobb egy óceánnál )
Isten szól a vonód alól, és
aranycsengettyű Krisztus áldozati oltára felett
csembaló-billentyűid minden hangja.
de ne hidd, hogy egy rajongód vagyok a sok közül:
minden rajongódban, velük együtt
ujjongok, amikor megszólalsz, megszólítasz.
gambád húrjai hátralöknek, és ha nem lenne mögöttem fotel,
tudom, hogy oboád fuvallata
megtartana, mint szellő, mely nem tudjuk, honnan fúj.
rettegek, – miközben muzsikád is borzongat –…
hogy merek – ki vagyok én, kis porszem…-
akár jót is mondani rólad?
Isten szól a hangjegyeid közötti szünetekből is.
ki vagy te? Vivaldi-rajongó, nagyonsokgyermekes atya
és a mindenható szerelmes pici gyermeke.
íme, amely vizet a forrás táplál, nem szűnik meg
áradni, akár homokos, sziklás partok,
akár csak zsenge cserjék fogják körül!
bármi hangszer kerül kezed ügyébe: legyen fuvola, cselló, bőgő,
akár még orgona is, csak egyetlen,
játékos, bölcs üzenet jön rajta át.
én panaszkodom, mert csak hagymát eszek zsíroskenyérrel;
és sokba kerül még az is ha csak téged hallgatlak:
áram, fűtés; míg te
nyomorban, vakságban is látóként adtál és vezettél!
hogy tudtál mindig csak adni, a te kezed Ki fogta?
nem, nincs több szavam, csak hallgatlak inkább,
Patak a végtelen óceánban.
2013-10-05 bg
Legutóbbi módosítás: 2013.10.08. @ 20:57 :: Bogár Gábor