megcsókolom
bőröd selymét
megmártózom
szemed kékjében
rád terítem
hajnal fátylát
utolsó csillagot
napsugárra fűzöm
nyakadba akasztom
mint Fárosz
világítson
mezők vad virágát
rád terítem
rád terítem
jelenbe merítem szívem
úgy adom neked
legyen minden nap tied
almafa alatt megigézlek
hegyek illatát hűs szelét
rád terítem
utolsó gyümölcsöt
neked adom csak neked
tudd milyen édes
mire vagyok képes
szerelmemből hálót szövök
hogy csapdába ejtselek
reggel míg alszol
rád terítem
rád terítem
