2013.01.17.
Ha bekopogtat a szomorúság,
váratlanul érkezik. Nem tudod
okát, benned fészkeli kedvét, s
fáradtan nyújtják karjukat a fák.
A tél beleremeg a rideg éjbe,
szemtelen csillagok hallgatnak
félve, álmosan néz a dermedt
Hold kiflije. Minden szürke lett,
egy kabát távolodik csendesen,
madár riszál a hóban, didereg a bolt,
kutya csahol, az ablakomon túl kezét
zsebébe rejtve álldogál a néma árny.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.13. @ 07:38 :: Vajdics Krisztina