emlékszem
szerettük
a naplementét nézni
a bíbor fény ma is idézi
arcod melegét
mosolyod halvány
átlényegült emlék
utánad hiába mennék
száguldó meseautód utasa
csillag-éjek vándora lennék
a felhőkre tépőzárat
tennék hogy meg ne szökj
ha megint késnék mint azok
a tűnt nyári esték mikor az égiek
föntről lesték ahogy vártuk
együtt
a naplementét
távoli vonatfütty martaléka
e foszló emlék
sírodon éjkék rózsa
hullt szirmaira
bimbó volt
nemrég
Legutóbbi módosítás: 2013.10.31. @ 10:20 :: Gősi Vali
