…megtűrt valóságba vonszollak…
Nézd a hold arcélét,
fény lett mosolya,
összezsugorodott levelekre
feszül,
rátapad.
Gyöngéden tenyeremre fektetlek,
életre lehellek a kacaj nélküli
nappalokban.
…és görnyedésig vonszollak
a lombtalan télben.
Látod,
botladoznak álmaim,
vágyaim lüktetnek,
megtűrt valóságba vonszollak…
Legutóbbi módosítás: 2013.11.06. @ 17:13 :: Dvorák Etela