Tóth Zita Emese : Szívszorul

A szeretet nem ilyen,

a barátság sem,

és én csak itt maradtam némán fájni

miután üvöltésként

kilökődött belőlem az akarat,

meg az igazságtalanságérzet,

 

legszívesebben csak felgyújtanám

az egészet a könnyeimmel,

ha visszacsinálhatnám.

 

De tudod,

a tettek maradnak,

és már nem érezném veled

magam szabadnak.

 

Mert a bizalom nem nő attól,

ha elülteted.

 

Bólint,

elsétál.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.11.24. @ 21:51 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 147 Írás
'92 ősztől vagyok. 8 évesen kezdtem verset írni. Azóta is tart.