Ez egy kicsit más, mint a többi, gyors pillanatmegragadás.
Tudod, hogy megy ez,
estis séta a villogó
csillagok alatt.
Zsebünkben pár régi
kacat és egy öreg emlék,
mir?l az októberi szél
lefújta a port. Tudom,
ilyen volt akkor is,
nem kitértél, csak hozzám
értél, s ujjunkon a red?k
épphogy összeakadtak.
Furcsán, mint aki kés?n
eszmél, láttuk meg egymás
szemében az angyalt,
s mire megfordultunk,
már a másik angyala volt…
Emlékszem, hogy ment az,
mikor sétálni vittem
az árnyékom.