Gyáva vagyok.
Némán figyelem amint összepakolsz,
ahogy kiradírozod a múltat.
Szemétbe dobod közös létünk darabkáit.
Szólnom kellene, hogy hagyj valamit.
Egy nevetést, apró fintort,
forró ölelést, együtt sírást.
Gyáva vagyok, nem kérek semmit.
Hagylak elmenni.
Ketrecbe zártak szavaid,
hangom nem tör át a rácson,
pedig szólok hozzád a lelkemmel.
Hallanod kellene, értened kellene!
Nyúlt reklámszatyrokba csomagolt
történetek közt várod süketen,
mondjak valami fontosat, de
csak bámulom a tapétát,
a leakasztott képek helyének élénk foltját.
Lakatlan szigetek a reménytelenség tengerén.
Éppen szombaton kell ezt csinálnod?
Elrontottad az egész hétvégém,
az életem. Az egész életem.
Gyáva vagyok, hogy ezt elmondjam neked.
Gyáva vagyok, hogy bármit is hangosan kimondjak.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.26. @ 08:40 :: Éles Attila