A roppant feneketlen távol,
egyik
ablaktalan kicsiny szobájából rámol,
elfed minden szabad szemmel láthatót,
csendít megannyi kimondható szót,
hogy asztalánál hosszan üldögélj,
és ágálj a jobb máról.
*
(…) egyedül lépek, mint az akarat,
hónom alatt szorítom
az összes csókomat.
Legutóbbi módosítás: 2014.01.25. @ 17:55 :: Serfőző Attila