Tisztán feldereng – ott állsz,
kezedben a revolver, és nem habozol, nem hibázol…
De nem, nem, hiszen nem is ott álltál, és nem is volt semmiféle
revolver sehol, a kezed még soha nem ért l?fegyverhez. –
Csak a varjak, a varjak keringtek ott mindenütt, de nem
körülöttünk – bennünk, a lelkünk üvegburája alatt.
A színek megduplázták számukat, a fényer?sség
a háromszorosára n?tt,
ott és akkor, ahol és amikor a kutyák
az utolsót üvöltötték a hold felé.
Ott álltál te, a fény másik oldalán pedig én,
de a fényfalon túl nem láttuk egymást –
vagy láttuk, de már nem volt
mit mondanunk.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.09. @ 00:13 :: Kántás Balázs