Legyecske
Koosán Ildikó fordítása
A minap, személyt cserélve,
Legyecske lettem én,
Ültem egy égerlevélke
Formás kis szegletén
Az erdő részévé válva,
Színesen, mint egy ábra,
Amit átjárhat ott a fény.
Az ő kis zöld fejecskéje,
Aranyos teste már enyém,
S a két kristályos szárnya,
Melyek, ha rásüt ott a nap,
Vörösben, rubinban izzanak,
Változtatva a színeket,
Néha szűzkékesen lebeg.
Istenem! Hogy fér vajon
E sok dísz el a szárnyakon
Ilyen aprócska térbe rejtve,
A fénnyel végül egybekelve,
Ragyognak épp, mint a fémek!
Kiált fel gyönyörrel a lélek.
Művészet! Ez jut eszembe,
Kell, hogy az apró részletek
Egymásba olvadjanak
Egymáson áthajoljanak,
Csodás az összhang benne!
A végcél az, bárki értse,
Sajátunk a nap, a fénye,
A csodaszép és a jó,
Bár innen nem látható,
Kutatnunk kell az arcát
Hogy higgyük, s az érzet
Bennünk ragyogásra ébred
Majd épp úgy, a fényen át.
Nevelni, táplálni kell
A miénk ez a napragyogás,
Részünkké válik a világ,
Magunkban hozzá így jutunk,
Csodásra szült minket az ég.
Mint egy legyecske, vagy te is,
S az, hogy tetszhetem neked is,
Ő vezet rá, az istenség.
Szombathely, 2014. augusztus 28
