Hullámozz, tenger, a csónak rajtad libeg.
Hiába az idő kint szürke, zord s hideg,
csússz jégen, forrósítva azt, mi rideg.
Belül láva teremt utat, s mindent,
mi a végtelenbe űz.
Szikra gyúl,
Szétáradó nyugalom dúl.
Legutóbbi módosítás: 2013.12.14. @ 20:51 :: Tóth Antal Csaba