“Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,”
de nem leszek különb majd, jól tudom,
ha szennyre az ajtót én is rácsukom.
Mert olaj-mocskot hord a folyó tükre,
tenyészvírusok törnek életünkre,
felzokognak szívemben a századok,
a könnyező föld lázad, vigyázzatok.
Mért lett az ember Isten tanítványa?
ha eljátssza, amit kapott, egy dráma,
kölcsön vette azt, amit éppen szétver,
mert vérében a felsőbbrendű kényszer.
Csak gondolkodom és jár az agyam,
valós teóriákat bogozok hasztalan,
hogy meddig tart a szörnyű látomás,
ha halált jelez az utolsó állomás…
Az idézet Pilinszky János: Ne félj című művéből való.
Legutóbbi módosítás: 2013.12.01. @ 09:01 :: Bakos Erika
