pihentetem minden idegsejtem
leginkább ihletből van múzsából
lehetne kevesebb azé szeretnek
– azért szeretnek ( versben ne használjunk „azé”-t )
mert én belelátok gondolataikba
s Te kelj fel reggel kávédat igyad
– de nem szépez az „igyad”
– az az „s” minek is kell oda?
a hajamat is égnek nyújtóztatod
– és még mit? Ha már ott az „is”…
körbeölelek egy rostalika zsenit
szűz kobakomat épp ők ingerelik
feltör pingáljátok-e vakajtómat
szemrebbenésnyi madárdalom
belzebuksi gyűr galacsinevává*
mígbekerülszemeteskorsómba
…és az utolsó soroknál, már elveszítettem, Annám, hogy honnan is indultam, és hogy hol is vagyok, és hol vagy te.
Minek megcsavarni, valahova elrejteni a verset… hova ez a rohanás, minek ez a “bujkálás”?
Ezt most pihentessük, Anna…
Hajni
Legutóbbi módosítás: 2013.12.10. @ 22:58 :: Marthi Anna